A könyök és a gallér csontok ártanak. Module:R:ErtSz/data

Mire jó a pálinka?

Szép, nyugalmas áprilisi nap volt. Legalábbis reggel még úgy indult, mint egy kifogástalanul szép, nyugalmas áprilisi nap. Az iskolafolyosó keskeny ablakain ferdén ömlött be a fény, megvilágította a faliújságot, a KRESZ-táblát, viszont homályban hagyta a bekeretezett tablókat.

A tablókon apró fényképek sorakoztak, a fényképeken lenyalt hajú fiúk néztek szigorúan a lármás folyosóra, mint akik neheztelnek valamiért. Talán azért, mert nem jutott nekik fény, vagy talán azért, mert ők már elkerültek innen. Szigorú tekintetük több komolyságot követelt; meg kell mondanunk, hogy hasztalanul, mert senki sem figyelt rájuk. A folyosón nyüzsgő gyerekek szeme elsiklott róluk, apró-cseprő ügyekkel foglalkoztak, s ha némelyik gyereknek eszébe jutott, hogy egyszer az ő fényképe is fel fog kerülni egy ilyen tablóra, s ő is ilyen szigorúan fog majd nézni — gyorsan elhessegette a fejéből a gondolatot.

A jövő messze volt, megfoghatatlan, a jelen viszont izgalmas, fénylő, mint ez a szép, nyugalmas áprilisi nap. Karcsi és Jóska a faliújságnak dőlve napozott. Kihasználták a becsöngetés előtti perceket. Jóska féloldalt fordította szelíd arcát egy elsárgult cikken, mint valami párnán. Karcsi feje ellenben izgett-mozgott, fészkelődött a cikkeket tartó gombostűk között. Térde közé szorította a táskáját, két karját kifeszítette, s önkívületben tartotta arcát a fénynek.

Olyanok voltak, mint egy tengerparti csendélet. A tengerparti csendélet tagjait nem zavarták a gúnyos megjegyzések, amelyek tartalma röviden úgy foglalható össze, hogy az iskola verhetetlenül leglustább őrse a Vadliba őrs. Jóska lassan megfordította az arcát, Karcsi abbahagyta a fészkelődést, Süle pedig végtelen lassúsággal a bokája közé csúsztatta a táskát.

a vállízület izom sérülései voltaren ízületi fájdalmak áttekintésére

A gúnyos megjegyzések ekkora közöny láttára elnémultak. Süle a csendre kinyitotta fél szemét, majd a vadlibák harci kiáltását hallatta: — Gá-gá, vadlibák! Marci, a Vadliba őrs őrsvezetője szigorúan nézett végig rajtuk. Kétségtelen, hogy ebből a fiúból sugárzott a tekintély. Olyan volt a megjelenése, hogy az ember nyugodtan rábízhatott volna, mondjuk, egy nagyobb pénzösszeget vagy fontos levelet, hogy adja postára.

Őrá nem szólt az ellenőr a villamoson, mert első látásra elhitte, hogy megvan a bérlete, méghozzá tiszta, gusztusos celofántokban; s ő volt az, akit nem követett árgus szemmel az eladó az önkiszolgáló boltban, mert akár el is sétálhatna a pénztárosnővel együtt feketekávézni: Marci vagy megvárta volna őket, vagy a vásárolt holmi ellenértékét hiánytalanul otthagyta volna a pulton.

Egyszóval Marci kiváló jellem volt, s ami még ritkább: ez minden különösebb erőlködés nélkül meg is látszott rajta. Marci elvonulása után a könyök és a gallér csontok ártanak napozók is leváltak a falról. Közrefogták a lihegve érkező kis Recét. A kis Recét azért hívták így, hogy bátyjától, a nagy Recétől megkülönböztessék.

Táskája egy kinyúlt expanderrugón lógott. Zsebéből nagy, fényes szekrénygombot vett elő, s megmutatta a vadlibáknak. Itt megy be a rugó, s a lyukat betömöm ragasztóval! A vadlibák leplezetlen irigységgel nézték a nem a könyök és a gallér csontok ártanak táskatartót. A kis Rece büszkén vonult be a tanterembe, s előkészítette a szekrénygomb ráhelyezését az expanderrugóra: megkérte Sülét, aki előtte ült, hogy ma kivételesen ne mozogjon, sőt ha lehet, úgy üljön, mint egy lőtábla.

Aztán bicskával szilánkokat faragott a ceruzájából, kirakta őket a padra, és boldog mosollyal nézett a délelőtt elé. A rendkívüli őrsi gyűlés vidáman kezdődött. A kis A könyök és a gallér csontok ártanak zsebében az utolsó órán kiömlött a ragasztó, s szépen meg is száradt az óra végére. Mint valami borostyánba fagyott őskori tárgyak, úgy lapultak a megszáradt ragasztóban a zsebben maradt kincsek, mégpedig egy savanyú cukor, egy szemöldökcsipesz, egy kétforintos meg egy zseblámpakörte.

Keménykalap és krumpliorr

Nézegették a sárga gombócot. Ugyanis Süle javaslatára a kis Rece az egész zsebet kivágta bicskával a nadrágból, és a padra téve próbálta szétválasztani alkotóelemeire a zseb tartalmát. Marci az első pad tetején ült, a ceruzájával kopogtatott. Csendet kérek! Ha nem lesztek csendben, beadom a lemondásomat! Süle, maradj csendben! Süle megsértődve kapta fel a fejét. Most véletlenül egy szót se szólt, némán piszkálgatta a kis Rece kivágott zsebét. Nem hagyom magam zsarolni! A Vadliba őrs rendkívüli ülését megnyitom!

Történt valami? Mondom: elképzelhető — szögezte le Süle gunyorosan. Azért jöttünk össze, hogy megbeszéljük Péter ügyét. Arra oda kell figyelni! Sülének azonban nem volt érzéke ilyen finomságok iránt, morogva ellenkezett: — Mit kell ezen ennyit beszélni?

A mai orvostudomány már nagyon fejlett! Nélkülözni tudja a mi segítségünket!

Gary Yourofsky vs. Animal Abuser Reporter

Büszkén nézett körül, de Marci szigorúan leintette. Nekünk, a Vadliba őrsnek! Az ügy nem tűr halasztást! Ő még ezt sohasem mondta.

Érdekes, vannak szavak, amelyek neki egyszerűen sohase jutnak az eszébe! Szívvel-lélekkel Marci mellé állt. Mi a teendő? De rögtön meg is bánta, mert Süle letorkolta: — Ez olyan gyerekes dolog, ez a csokoládé! Karcsi elpirulva válaszolt Sülének: — Akkor találj te ki valamit!

csípőízület hátfájás

Kritizálni könnyű! Marci elsimította a hirtelen támadt feszültséget. Induljunk ki abból, hogy mire van a legnagyobb szüksége egy betegnek. Süle tovább akadékoskodott: — Nyugalomra! És ez ráadásul nem is kerül semmibe! Marci türelmesen válaszolt, még a hangját sem emelte fel: — Én ezzel nem értek egyet. Gondolkozz csak; ha te lennél beteg, mit kívánnál?

Süle elvigyorodott. Egy üveg zölddió-befőttet! Életemben nem ettem még zölddió-befőttet! Marci elvesztette a türelmét. Látta, hogy az ügy komolysága kezd szétmállani a csúfondáros hangtól, összeráncolta a homlokát, hátrasimította a haját, és egész tekintélyét latba vetve, elvágta a könnyed csipkelődést. Ráförmedt Sülére: — Veled nem lehet komolyan beszélni! Te mindent a zsebeden meg a hasadon keresztül nézel! Süle érezte, hogy a közhangulat ellene fordul, de nem bánta, ellentámadásba lendült.

Halljuk, te mit javasolsz! És te, Karcsi? Kis Rece?

arthrosis töréskezelés után

Gyerünk a zseniális ötlettel! Csupa fül a vállízület izmainak rándulása Jóska találva érezte magát, mivelhogy eddig egy szót sem szólt az ügyhöz.

Hiába, nem nagyon szeretett nyilvánosan szerepelni, és ez az őrsi gyűlés láthatóan komoly fordulatot vett. Épp ezért kis lámpalázzal mondta: — Mit szólnátok például ahhoz, ha mindennap írnánk neki egy levelet? Az iskoláról, az órákról, a szünetekről… — Szerintem ezzel csak súlyosbítanánk az állapotát — mondta Süle. Így jó? Másképp a melankólia — fejezte be egy kézlegyintéssel Süle a szónoklatot, mintha egy tábláról törölné le Jóska ötletét.

A vita holtpontra jutott. Marci töprengve ráncolta a homlokát, azon tűnődött, hogy hol is rontotta el a beszélgetést. Tudta, hogy a szándéka helyes volt, egyszerűen csak azt akarta, hogy Pétert ne hagyják egyedül a betegségben.

Hajh boldog idők!

Nem kellett volna őrsi gyűlést összehívni, hanem csak valamelyik szünetben elmondani a többieknek? Nem kellett volna ilyen hivatalos hangot megütni? Úgy érezte, mintha egy üvegkalitkában ülne, mintha üvegfal lenne közte és a többiek között. Nem értik egymás szavát. Fáradtan lecsúszott a padba. A kis Rece, aki eddig a kivágott zsebbel bíbelődött, felkapta a fejét a csendre. Ez a teendőnk! Marci megörült az ötletnek, újra felkapaszkodott a pad tetejére, és átvette a parancsnokságot.

ízületi betegségben szenvedő betegek elemzése és vizsgálata fájdalomcsillapítás a csípőízület gyulladása miatt

A többiek vidáman néztek rá, hogy lám, ilyen egyszerű a dolog. Inkább így folytatta: — Lélekben mindig veled vagyunk! Ezt ne felejtsd el!

ELSŐ RÉSZ.

Még jó, hogy nem Vadkacsa őrs vagyunk, mert akkor az lenne a harci kiáltásunk, hogy háp-háp-háp! Mert akkor meg az lenne, hogy brekeke! Utolsónak Marci ment ki kenőcsök a vállízület rázkódásából teremből. Úgy ebből a bokaízületek bőrpírja és fájdalma, hogy még valamit mondania kell a kis Recének: — Te képviseled a vadlibákat!

Csak ügyesen! A táska surrogott a levegőben, mint egy diszkosz. A tér olyan volt, mint egy vízgyűjtő medence, az utcák pedig úgy futottak belé, mint vidám folyók. A kis Rece tűnt fel az egyik folyóban, bal kezében a kivágott nadrágzsebbel, jobb kezében az expanderrugón himbálódzó táska. Evickélt befelé a térre. Leült a padra, arcát a nap felé a könyök és a gallér csontok ártanak, és tűnődött. Két gondja volt: az egyik a kivágott nadrágzseb, a másik meg Péter. Tisztázni akarta mind a kettőt, mielőtt hazamegy ebédelni.

Azért ült le a téren.

VALAMI ELŐSZÓFÉLE.

A nadrágzseb gondját hamar megoldotta. Hunyorogva nézte a teret, a homokozóban turkáló pockokat, a padon sütkérező mamákat, majd megkereste szemével Bagamérit, az elátkozott fagylaltost. Bagaméri a fagylaltoskocsi rúdjai között állt, olyan volt, mint egy kis b betű. A b betű szárán fehér sapka volt, de ez egy cseppet sem enyhített Bagaméri komorságán.

Valaki elterjesztette, hogy ehetetlen a fagylaltja, s Bagaméri halálra volt ítélve a téren. Senki se vett tőle fagylaltot. Hiába rázta csengőjét, hiába próbálkozott a legravaszabb üzleti trükkökkel.

A gyerekek eljártak a mellékutcába fagylaltért, s kihívóan nyalogatták a magába roskadt Bagaméri előtt. Bagaméri ilyenkor hangosan suttogott: — Nem értem!

További a témáról